Hong Kong - Vietnám - Kambodzsa - Thaiföld 2009.12.29-2010.01.23.

Gondoltam, ezután az utazás után is írok egy összefoglalót, mint a 2009-es Thaiföldi után, de annyi munkám volt miután hazajöttünk, hogy elodáztam a dolgot. eddig… :)

Az egész a 2009-es hazafelé tartó repülőúton kezdődött, mint sok másnak, ugyanis egyre csak az motoszkált a fejemben, mikor jöhetek vissza a világnak erre a felére. Telt, múlt az idő és elkezdődött a repülőjegy keresgélés olyan szeptember táján. Szabadságaink miatt a legjobb időpont, és sajnos egyben a legdrágább is, a karácsony utáni időszak. Budapest Bangkok útvonalon 220.000 alatt nem nagyon találtam jegyet (ahogyan most sem). Na jó, nézzünk más célállomást, mint Bangkok. Délkelet Ázsia kb. minden jelentősebb városára rákerestem, gépiesen nyomogattam a keresőbe az újabb városokat, dátumokat váltogatva.

Itt jegyzem meg, hogy igen nagy különbségek tudnak lenni az árakban egyazon légitársaságnál is pár napos indulási, illetve érkezési dátumkülönbségekre. A légitársaságok keresői nagyon okosan táblázatszerűen mutatják is ezt, persze csak, ha azonos az oda út és visszaút városa. Mivel mi mindenképpen Thaiföldről szerettünk volna hazajönni, ezért ez a kereső okos táblázatszerű megjelenítése nem járt, ezért kellett kézzel állítgatni a dátumokat…

Három város maradt végül ahova 180.000 körül tudtunk volna repülni Bangkoki visszaindulással.

Kuala Lumpur, Szingapúr és Hong Kong.

Mivel a szilvesztert az érkezési helyen töltjük, ezért ez is szempont volt. Végül Hong Kong mellett döntöttünk, ahova 176.000-ért sikerült jegyet venni amszterdami átszállással (KLM).

Örülés, van jegyünk! Kinéztem a netem egy nagyon jó kis underground bulit. Szóval összeállt a szilveszter is.

Van egy kedves baráti pár, akik szintén utaznak, ha lehetőségük engedi.

Repjegy megvásárlása után nagy örömmel hívtam őket, hogy mik a tervek és érdeklődjek, ők merre mennek a télen. Büszkén újságoltam, hogy mi Hong Kong-ban fogunk szilveszterezni (még így, 2 év távlatában is van egy mesebeli hangzása ennek az egésznek). Erre jött a meglepő válasz, „nemá, mi is!”. Hát kell ennél jobb? Szilveszter Hong Kongban a heverjaiddal, ráadásul tök „spontán”?

Baromi lassan, sok-sok munkával telt a november, december, de végre eljött az indulás.

Amsterdamig gyorsan eltelt a repülési idő. 2-3 óra volt a csatlakozásra, gyorsan elment.

Az idei szezonban is néztem, kerestem az olcsóbb jegyeket a hasonlóan csúcsszezonos időszakra. Voltak igen kedvező ajánlatok, de borzalmas tranzitidőkkel. Az még csak-csak, hogy odafelé 8 órát vár az ember, mert „juhé, utazunk”, lelkes az ember, de amikor hazafelé is hasonló vár a delikvensre, amikor amúgy is depressziós, egyedül csak az „érjünk már haza” érzés van, hááát. Jól gondoljátok meg!

Beszálltunk a 747-esbe, jégtelenítik a gépet, várunk, várunk és csak várunk. Egy idő után közli a kapitány, hogy technikai probléma van, amit megpróbálnak elhárítani. Ha nem sikerül, akkor másik géppel megyünk. Másik géppel mentünk.

Jó kis szórakozás lehetett egy teljesen bepakolt gép utasait, csomagjait, műanyag kajáit átpakolni egy másik gépbe. Még szerencse, hogy nem kis légitársaságról szó lévén volt mibe átpakolni.

Így kb. 4 órás késéssel, de elindultunk. Ebből a 4 órából a pilóták csináltak olyan 2 órát, ami nekünk nem volt gáz. Nem úgy, a mellettünk utazó hölgynek, aki emiatt lekéste az új-zélandi csatlakozását, és ezzel a szilvesztert is.

Amúgy a kajával nem volt gond. Akkor még nem újította fel a KLM a régi 747-eseit, emiatt csak a plafonba szerelt közösségi TV ment. Aki mostanában repül velük, az már élvezheti a szék háttámlájába épített okosságot.

Hong Kong

Mi menetrendszerinti busszal mentünk be a városba, mert a szállásunk pont a busz vonala mentén volt. Itt laktunk, volna.

Azért volna, mert jó okosan szilveszter révén már októberben foglaltam, ami hiba volt. Megérkezünk a címre, egy kb 30 emeletes tömbház, semmi kiírva. Nagy nehezen megtaláltuk az x-edik emeleten a hostelt. Ezt úgy kell elképzelni, mintha Budapesten, a békásmegyeri 10-es panelben, a 8-dik emelet egyik lakásnál ki lenne alakítva egy hostel, külön szobákkal.

Szóval megvan a recepció, ahol kiderült, hogy nem találják a foglalásom – hiába mutogattam a kinyomtatott papírt. Túl hamar foglaltam…na ilyet. Mindez 12 óra repülés után, december 30-dikán. Mondanom sem kell, nem voltunk túl boldogok, pláne, hogy az akkurátusan legjobb ár/érték aránynak gondolt szállásunknak lőttek, kereshetünk újat. De szerencsére az Ázsiára oly jellemző segítőkészségnek köszönhetően jött Mr. Chin – vagy valami ilyesmi, de Mr. volt az biztos – és egy másik emelten lévő újabb Hostelbe vezetett minket, ami még talán jobb is volt, mert itt rajtunk kívül nem volt senki, így az épületre jellemző papírvékony falakon átszűrődő semmi nem akadályozott minket a pihenésbe. Amúgy az első szállásunkon 3 éjszaka olyan 150 usd körül lett volna. Jellemző Hong Kong-ra, hogy ilyen áron vagy nagyon szart, vagy hasonlóan a miénkhez nagyon kicsi, de elfogadható szállást lehet találni (persze a budget kategóriában). A barátaink valami 200 usd körül voltak egy sokkal rosszabb helyen.

Másnap körbejártuk a várost, megnéztük a kötelező helyeket, ezekről az útikönyvek remekül, részletesen beszámolnak, ezért nem részletezném.

Tetszettek az emeletes villamosok (apróban kell fizetni a vezetőnél, ha nincsen apró akkor is elveszi a pénzt, de nem ad vissza), a metrójegyet az utazás hosszának megfelelően (megállóra lebontva) veszi az ember az autómatánál. Érdemes felmenni a Bank of China épületébe, mert nagyon jó kilátás van a városra. Nem engednek fel a legfelső emeltre, de így is elég magasan vagy, és mindez free.

Este az egyik metrómegállónál találkoztunk a barátainkkal. Nagyon vicces szitu volt, kb. mintha a Blaha-nál futottunk volna össze. A szilveszteri buli nagyon jól sikerült.

Másnap, január 1-én kipihentük magunkat és ismét nyakunkban vettük a várost, az előző este miatt érthetően kisebb lelkesedéssel…

A terv az volt, hogy január 2-dikán átrepülünk Vietnámba. Közvetlen, nem aranyárú jegyet nem találtam, ezért egy éjszakára közbeiktattuk Kuala Lumpurt. Nem közvetlenül Hong Kong-ból, hanem Makaóból repültünk Air Asia-val, mivel így jelentősen olcsóbb volt.

Makaóba speedboat-ok mennek, kb. olyan rendszerességgel, mint a szentendrei hév. Megy közvetlen reptéri járat és külön a városba is. Aki Makaóról szeretne repülni, és időnyomásban szenved (elkellérniagépet), annak javaslom, hogy szánjon az útra elég időt. Ugyanis Hong Kong-ból a hajóállomáson ki kell lépni, Macaon pedig be kell lépni. Mindkettő idő a szorgos kínai hivatalnokoknak és a sok embernek köszönhetően. A reptéri hajóállomásról a reptéri terminál gyalogútra van, nem kell 100m-t taxinzi, mint nekünk, csak ugye az időnyomás és a „HolazIstenbenvanaTERMINÁL?!”.

Sajnos magát Makaót nem néztük meg, majd legközelebb.

Kuala Lumpurba éjjel érkeztünk, Air Asia transit buszával mentünk be a városba, ami ha jól emlékszem kb 1 órányira van a low cost termináltól. A reptéren nem váltottunk pénzt (hiba), így a városi buszterminálhoz érve csak dollárunk volt és tanácstalanság, hogy merre a szállás. A tapasztalt reptéri hiénák ezt látták is rajtunk. Szerencsére egy angolul jól beszélő fiatal srác megmutatta, hogy hol tudunk fixárú taxijegyet venni, ahol usd-t is elfogadtak.

Megérkeztünk a szintén előre lefoglalt szállásunkra. 

Alapvetően igaz Ázsiára, hogy utcáról besétálva szinte mindig talál az ember szállást, alkudni is lehet és gyakran sokkal jobbak az árak, mint a neten meghirdett. Ugyanakkor javaslom, hogy foglaljatok pár napra előre szállást, mert így van egy biztos pont, ahova a reptérről lehet menni, nem kell csomagokkal szállást keresni, mert gyakran előfordul, hogy jó sokat meg kell nézni, mire megtalálja az ember a számára megfelelőt. Aztán másnap már lehet nyugodtan nézelődni, alkudozni.

Teljesen rendben volt, nagyon jó helyen is van, ajánlom.

Másnap reggel magamhoz mérten korán, olyan 7 körül elindultam megnézni a Petronas tornyot. Azért korán, mert állítólag igen nagy sor van, ha fel akar menni az ember. Szerettem volna…

Talán 5-kor kelve még esélyem is lett volna.

Igazából Kuala Lumpur-ból nem sokat láttunk, nem is terveztük, de nem nagyon jött be nekünk. A vidéki Malajzia állítólag merőben más. Na, majd legközelebb megnézzük!

Este repültünk is tovább Saigon-ba.

A reptéren leszállva azt hittem rossz helyen vagyunk, mert a kifutópálya alig kivilágítva, de amikor megláttam a külföldi légitársaságok gépeit, akkor megnyugodtam.

A városba minibusszal mentünk, amire a reptéren lehet befizetni.

Hát, én imádtam ezt a várost. Ami káosz ott van, de mégis működik! :)

A district 1-ben, vagyis a hátizsákos részen laktunk.

Szintén nagyon kedvesek voltak.

Sok helyen olvasható, hogy Vietnámban úgy kell átmenni az úttesten, hogy határozottan elindul az ember, aztán kikerülik.  

Beszéltük, hogy kellene bérelnünk robogót, mert azzal mégis csak jobban be lehet járni a várost. 

Ha Rómában tudtunk robogózni, akkor gondoltuk itt is menni fog, szerencsére nem is volt gond, de azért meg kellett tanulni a káoszt.

A régi baráti kapcsolatok mementója. 

Megnéztük a kötelezően megnézendő helyeket, a War Remnant múzeum (a vietnámi háborút bemutató kiállítás) elég komoly benyomást hagyott bennem, Ildi nem is bírta a képeket…

Befizettünk egy túrára a Cu Chi Tunnel-hez, ami a Saigon mellett található alagútrendszert mutatja be. Érdekes volt, szerintem megérte.

Harmadnap elindultunk egy 3 napos Mekong túrára kambodzsai exittel. Nagyon rá voltam gerjedve erre a Mekong túrára.

Innen itthonról nagyon vadregényesnek tűnik a dolog, ami részben igaz is, de be kell látni, hogy futószalagszerűen viszik a turistákat. Szóval az Apokalipszis Most feelingtől mesze van, de ettől függetlenül is nagyon klassz, és gyönyörű. Mindenképpen ajánlom!

Busszal elvittek az első csatornáig (kb. 1-2 órás buszút), innen már szinte csak hajóval közlekedtünk (nagy, kicsi). Első éjszaka Can Tho városában laktunk, itt másnap megnéztük a helyi úszópiacot, ami a bangkokival ellentétben nem csak a turistáknak szól.  

Aki csak 2 napos túra fizetett be, az itt különvált.

Mi átszállva egy 2 szintes nagyobb hajóra kb. 8 órát hajózva haladtunk fel a csatornán. Az utazás egyetlen percét sem untok, mindvégig lekötött minket a folyó mellett élő emberek tevékenykedése és a környezet. A második éjszakát Chao Doc-ban töltöttük. A túra elején külön opció volt az úszó szállás x dollár felárral, amit mi nem kértük, ennek ellenére kaptuk. Persze mivel nem kértük és nem fizettünk érte, olyan is volt. Aki külön kérte, azt egy jobb minőségűre vitték.

Másnap megnéztünk egy helyi halfarmot és egy falut, mindkettő klassz volt. Majd vietnámi speedboattal irány a határ.

A kambodzsai vízumigénylőt a vietnémi határon kellett kitölteni.

Majd átszálltunk a kambodzsai ultraspeedboatba, ami elvitt minket a kambodzsai határállomásra, ahol a pénz befizetése után megkaptuk a vízumot.

vietnámi speedboat

belülről...

...és a kambodzsai kívülről

határrendészeti gyorsnaszád

Nagyon érdekes, hogy miként változott a táj a vietnámi és a kambodzsai oldalon. Látható volt, hogy a vietnámiak jobban művelik a földeket, többet dolgoznak.

Még a vietnámi határon lehetett venni buszjegyet Phnom Penh-ből (eddig vittek hajóval) Siem Reap-be, amire be is neveztünk.

A reggeli chao doc-i induláshoz képest este értünk Siem Reap-be, ahol szintén volt előre foglalt szállásunk, ami közel a legolcsóbb volt az egész utazás alatt, és szerintem a legszínvonalasabb is.

Közel van a főutca (Bar Street), Angor-ba pedig úgyis tuk-tukkal megy az ember.

Mi 2 napot voltunk kint Angkorban, ami pont elég volt. 1 nap szerintem kevés, a 3 meg már nekünk sok lett volna. Nagyon sok gyerek és árus van Angkor területén. Folyamatosan tukmálják az 1 dolláros dolgokat (karkötő, képeslap stb.). Minket ez nem zavart, de beszéltünk olyan barátokkal, akiket ez nagyon zavart. A második angkori nap előtt vettünk 2 nagy zacskó cukrot, amit minden egyes „one dollar sir, please”-re előhúztunk és máris le voltak szerelve. :) Nagyon örültek mindennek! Még a tuk-tuk sofőrünk is kért a cukorból.



Elég furcsa érzés a Bar Streeten szórakozni, koktélozni, miközben ott ülnek melletted a gyerekek a földön és kéregetnek 1 dollárt. Én nem is tudtam így „szórakozni”, enni. Vettünk több adag sping rolls-t nekik, aminek úgy örültek, hogy na!

Harmadnap reggel busszal mentünk vissza Phnom Penh-be, aztán Tuk-Tuk a reptérre, majd repülés Bangkokba. Készüljetek fel, hogy a reptéren kilépési díjat kell fizetni, ami ha jól emlékszem olyan 50 usd körül volt kettőnknek.

a legszörnyűbb izé, amit ittam eddig

csemege, nem nekünk...

Bangkokban egy éjszaka a Khao San Road-on, majd hajnalban Lomprayah  busszal indulás Koh Tao-ra (busz + speedboat).

A hátralévő 9 napunk egy részét Koh Tao-n és Koh Panganon töltöttük.

Bangkokba vissza éjszaki vonattal mentünk, ami nagyon lassú, de mókás!

Bangkokból éjjel 11-kor indult a gépünk, vagyis indult volna. Reggel 5-ig ültünk és vártuk, hogy felszállhassunk a gépre. A gép Taipei-ből jött már hajtóműproblémával, ami nem egy nagy gond rövidebb távon, de a 12 órás út előtt meg kellett szerelni a gépet. A várakozásunk alatt többször közölték, hogy mindjárt, mindjárt, aztán reggel 5-kor örömmel jelentették be, hogy sikerült, DE lejár a személyzet megengedett maximális munkaórája, ezért nem szállunk fel, majd este.

Az egész társaságot elvitték egy bangkoki szállodába, etettek, itattak, majd este ismét vissza mindenkit a reptérre. A szállodában profin intéztek mindent, látszott, hogy nem most csinálják először. Meg is kérdezet, hogy gyakran van-e ilyen szitu. Igen, volt a válasz, és nem a KLM-re gondoltak, hanem általában. Szóval nem kell parázni, ha technikai hiba miatt késik a gép, vagy törlik azt.

Mivel egy nap késéssel érkeztünk, ezért Amszterdamban is várunk kellett vagy 4-5 órát, ami nem túl jó egy téli, hideg reptéren. Kaptunk telefon és kajakupont.

Itthon írtam a KLM-nek egy reklamációs levelet, amire azt a választ kaptam, hogy vismajor a technikai probléma, ezért nem kötelesek a kárpótlásra. De mivel fontos nekik az elégedett utas, ezért fejenként egy 170 euros repjegy kupont kaptunk. A késések ellenére nekünk jó benyomásunk van a KLM-ről.

A 2010-es év telén sajnos nem jött össze az utazás. Ellenben most, ismét izgalom van, mert ha minden igaz, akkor szilveszter előtt ismét útra kelünk…