Hoi An – 2012.01.01.-01.04.

Vietnam Airlines-sal repültünk, teljesen rendben volt. Utólag tudtam meg egy magyarországi pilóta báromtól, hogy jó néhány magyar pilóta repül a Vietnam Airlines-nál. A Malév jelenlegi helyzetét tekintve (nincs), gondolom ez a szám csak nőni fog.

Danang-ba leszállva hamar összeszedtük a csomagjainkat, és megindultunk a kijárat felé. A beszállókártya mellé kapott baggage ticket-et őrizzétek meg a kijáratig, mert ott összenézik a bőröndön lévő reptéri matricával, hogy tényleg azt viszed-e, ami a tiéd (ezt mindegyik vietnámi reptéren eljátszották, szóval nem csak Danang-ban ilyen eminensek).

A „terminálból” kilépve éreztük, hogy itt már nem a 30 fok vár ránk. Esett is az esti órákban, és olyan 20 fok körül lehetett.

Kértem transzfert a szállodától (16 usd), mert úgy gondoltam a 45 perces autókázásra lévő  Hoi An-ba így a legegyszerűbb eljutni. Nem tévedtem, szerintem éri.

Sokat agyaltam, hogy hol foglaljak szálást. Első sorban az óvárosban kerestem, de nem találtam normális áron lévőt, aminél a review-k is megnyugtatóak lettek volna. Így végül a belvárostól kicsit messzebb lévő SunFlower-t választottam. Van transzferjáratuk az óvárosba, de gyalog sem vészes. Ha jó az idő, akkor úgyis kötelező biciklit vagy robogót bérelni, amivel meg aztán tényleg nem egy távolság.

Este 10 körül érkeztünk meg a szállodába. Becsekkoltunk, kipakoltunk. Az első éjszaka után azt hittük, hogy nem szellőztettek a szobában, azért dohos a levegő. Aztán rájöttünk, hogy az egész város ilyen, köszönhetően a 100%-os páratartalomnak. Nagyon furcsa, hogy a nagy párához csak 20 fok társul. Emiatt a lepedőt, a törölközőt és a ruhákat is folyamatosan nedvesnek és hidegnek éreztük.

Ugyanakkor ennek a hihetetlen párás időnek köszönheti Hoi An a szépségét, a minden falon, háztetőn boldogan növő mohát, ami miatt minden zöld. Csodaszép!

A reggeli után (nagyon bőséges, finom a reggeli) élve a transzfer adta lehetőséggel bementünk a felfedezni a várost.

Az óvárosi rész Szentendréhez hasonló, skanzen jellegű. A különböző nevezetességek megtekintéséért kuponokat kérnek. Egy 5db-os kupont 90.000 VND-ért (~950 HUF) lehet venni, amivel választhatunk a 18 nevezetesség közül. Nekünk bőven elég volt 1,5 napra ez az 5 kupon / fő.

Körbejártuk a belvárost, teraszokon ücsörögtünk és ittuk a finom jeges white coffe-t (kv + completta szerű kondenzált édes tej – cukor nem kell már bele). Én itthon nem iszok kv-t, de ott bepótoltam, mert annyira ízlett! A világ legjobb kv-ja Vietnámban van! :) Elég hamar eltelt a nap, szerencsére az idő sem tolt ki velünk teljesen, nem sütött a nap, de legalább nem esett. Este, a szállodába befizettünk másnapra egy My Son túrára 8(!) USD-ért. Ennyi pénzért busszal visznek, ebédet adnak, vissza pedig hajóval jön az ember, és bene van a belépő is (oda vissza busza azt hiszem 5 USD volt. Nem egy Mekong Túra a hajózás, de kár kihagyni).

Másnap reggel jött is a busz értünk. Olyan 1 órás utazás után el is értünk My Son-ba. Nem egy nagy távolság, csak elég rosszak az utak, robogóval is simán abszolválható (bár akkor kimarad a hajózás és a guide). A nagy busz nem mehet egészen fel a romokhoz, azok egy jó 30 perces sétával érhetőek el. A vietnámi háború előtt egész izgalmas hely lehetett, sajnos az amerikai b52-esek gondoskodtak róla, hogy rövidebb idő alatt meg tudja nézni az ember a helyet… Nem egy Angkor (sem méretében, sem a romok állapotában), de ha itt van az ember, szerintem érdemes megnézni. Visszafele a busz elvitt minket a folyóhoz, és jó vietnámi szokás szerint, kikötő nem lévén egy sóderkitermelő helynél szálltunk fel a ladikra. Itt kondérból mindenkinek öntöttek a rizses csirkés nem tudom miből, ami az állagától eltekintve egész finom volt. A kínai turisták megtuningolták a mellényzsebből elővarázsolt Chinese vegetájukkal, amit szerintem mindenre öntöttek az utazásaik során. Nagy kedvesen a mi kajánkat is megszórták vele. Nekem jobban ízlett előtte, de azért kedvesen mosolyogtam tovább, lévén ők 4-en, mi csak ketten voltunk…

A hajó szép lassan visszacsorgott Hoi An-ba, de előtte kikötöttünk egy szemközti kis szigeten megnézni a helyi ladikkészítő iparosokat és a kézműveseket. Külön felhívnám a figyelmet a Vietnámra oly jellemző, szigorú munkavédelmi előírásokra…

Hoi An-ba visszaérve (kb délután 2 körül) ettünk egy jót a Cargo-ban, majd a délután folyamán lefogyasztottuk a maradék városnéző kuponjainkat. Ezen a napon nagyon klassz volt az idő, végig sütött a nap, meleg (kb. 25 fok) volt. Gyönyörűek a sárga falak a napsütésben, élmény ilyen időben a teraszon enni, finom gyümölcs shake-eket és jeges white caffe-t szürcsölni.

Este visszagyalogoltunk a szállodába, ahol béreltünk egy robogót még aznap estére, és másnap délelőttre. Harmadnap már nem volt akkora szerencsénk az idővel, kb délig esett. Miután elállt, felpattantunk a robogóra és bementünk az óvárosba, hogy körbejárjuk a piacot. Ügyesen vettünk is két lampiont és egy vietnámi sapkát, amiket persze az egész hátralévő úton cipelhettük magunkkal…

Délután ismét eleredt az eső. Láthatóan a helyieket ez cseppet sem zavarta, az árusok egyből profilt váltottak és máris az esőkabát és az esernyő volt a fő termék. Este a szállodai transzferrel elindultunk a danang-i reptérre, hogy elrepüljük Hanoi-ba.

Hoi An nagyon tetszett nekünk, egy igazi hangulatos kis történelmi város, amit teljesen áthat a kínai kultúra, ami nagyrészt a történelem folyamán itt ragadt hajósoknak köszönhető. Remek éttermek, finom italok. Ha süt a nap és jó az idő, akkor felejthetetlen!