Sikerült úgy jegyet venni az Air Asia-ra, hogy a 9.10-es bangkoki géppel indulva, rövid várakozás után tudtunk is egyből továbbrepülni Surat Thani-ba. Így délután fél 4-re már Surat Thani-ban is voltunk.
A reptérről elvileg egyenesen lehetett volna kisbusszal Khao Sok-ba menni, ha az érkező gépről nem csak mi ketten tartottunk volna oda… Így maradt az, hogy kisbusszal Surat-ba (100 thb), aztán onnan majd tovább. Olvastam, hogy megy menetrend szerinti nagy busz Phuket irányába, és azzal olcsón el lehet jutni Khao Sok-ba. Persze mindenki mondta, hogy „áhhh, késő van, az nem megy, de megy minibus”. Olyannal is bepróbálkoztak, hogy 350 thb a jegy / fő, és nekünk 3-at kell venni, mert a csomagok sok helyet foglalnak. Kiröhögtük rendesen az ürgét és odébb álltunk. Kérdezgettük az embereket, hogy merre van a public bustation, de mindenki csak „utazási” irodákba akart irányítani, senki nem mondta meg merre van a buszpályaudvar. Nem tudom, Vietnámban valahogy nem éreztem ezt a kollektív átverés érzést, ott legalább segítenek, ha kérdezel. Jártuk végig a kisbuszos helyeket, egyre mentek le az árak, 300, 250, mígnem találtunk egyet 150 thb-ért…
Már sötét volt, amikor megérkeztünk Khao Sok-ba, a Paradise Resort-ba. Nagyon klassz a hely, és remekül főznek! Reggel még a hanoi-i nyüzsgés, este pedig a dzsungel közepén az állatok „zenéje”. Nem tudtunk betelni a gyönyörrel, csak hallgattunk és feküdtünk a teraszon! Másnap befutott két magyar barátunk, akikkel még otthon beszéltük meg, hogy összefutunk itt. Ők Bali-ról jöttek, volt mit mesélni egymásnak este. Ezt a napot a környék felfedezésével töltöttük, megnéztük a túralehetőségeket. Az egész napos, tóhoz menő túra 1.500 thb volt, a kétnapos, szállást is tartalmazó hasonló túra 2.000 thb. Sokkal jobban megéri ez utóbbi, mert nem kell arra az éjszakára Khao Sok-ban szállást fizetni, ami pedig nem kevés. Mi végül úgy döntöttünk, hogy másnap magunk vágunk neki a nemzeti parknak. Nagyon kemény a klíma a dzsungelben, a páratartalom miatt folyamatosan vizesek voltunk. Jó néhány km-t kell gyalogolni, hogy a sima turista úttól elérjen az ember az igazi dzsungelig, de megéri! Hihetetlen hangja van a különböző bogaraknak, rovaroknak. Van flexelő, ütvefúró…
No comments:
Post a Comment