Indulás 2011.12.29.

December 29-dike délután, indulásra készen. Becsomagoltuk a szokásos bőrönd kombónka, egy gurulós hard shield Samsonite-ot, és a túrahátizsákot.

Korábban kérdés volt, hogy gurulós bőrönd versus hátizsák. Aztán bizonyított a fenti összetétel. Ha nem mész hosszú dzsungeltúrákra, ahol gyakorlatilag nincsen út, akkor minden gond nélkül működik a gurulós téma. Azért láttunk okos lányt, aki a homokban húzta a hátára fordult bőröndöt, hmmm igen, néha azért fel kell emelni. Viszont nagy előnye a hard shield bőröndnek, hogy nagyon jól véd a reptéri csomagdobálás ellen, és BE LEHETE ZÁRNI. Nem mondom, hogy nem lehet kinyitni, de szerencsére nekünk eddig nem volt gondunk ebből, pedig mindig ide zártuk be a szálláson hagyott értékeket, ha nem volt széf. na ennyit , a bőröndökről…

Szóval délután bepakolva vártuk a reptéri transzfert barátom és kollégám személyében. Elég sokszor járok a reptérre vezető úton, de egészen más dimenzió, amikor az ember azért megy arra, mert UTAZIK. Ezt Norbi is észrevette, mert útközben hiába próbált kommunikálni velünk, mi már messze jártunk! :)

Időben kiértünk, vagy 2,5 órával indulás előtt. Én inkább a reptéren várok, mint hogy valami fennforgás miatt gond legyen. Előfordul, hogy törlik a járatot (sztrájk, időjárás stb.), ekkor pedig jó időben ott lenni, hogy intézkedni tudjon az ember. A hátralévő időt eltöltendően kimentem fényképezni a gépeket, a repteret. Egyszer csak két rendőr odalépve hozzám megkérdezi az egyik:

-Mit csinál?

 Állvánnyal és fényképezővel talán nem volt nekik egyértelmű, így megosztottam velük a titkot:

-Fényképezek.

-És kinek fényképez? – jött vissza a szigorú kérdés.

-Magamnak, utazási emlék.

-Hát azt nem lehet. – jött a válasz.

-Mi az hogy neeeem lehet? – kérdeztem kerek szemekkel.

-Hát mert ez reptér itt nem lehet.

Látták rajtam a kérdő, felháborodott tekintet, majd walkie talkie-jukon keresztül hívták a központi call centerüket, ahol elújságolták a szitut, és megkérdezték, hogy „itt ugye nem lehet fényképezni?”. A vonal túloldalán is hasonlóan elkerekedhetett a delikvens szeme, mint az enyém, mert visszakérdezett, hogy :

-Kint vagy bent?

-Hát itt kint. – válaszolták.

-Miért ne lehetne? – jött a recsegő hang.

Majd ezek után mentve a szitut elmesélték, hogy nem értik most mi van, mert múltkor nem szabadott… 

Tyűűű, ha egyszer valami meg van mondva, akkor az meg van! :)

Na mindegy, a lényeg, hogy csináltam pár képet a Malév gépekről (mint utóbb kiderült, az utolsókat), de a hideg gyorsan visszazavart a jó meleg terminálba.

Olvastam mástól fórumokon, hogy kimennek a reptérre, a télikabátjukat már nem is viszik magukkal, csak papucs, nyári ruha… na ez igen béna húzás több szempontból is:

1.  a reptereken mindig egymillióval megy a klíma. Már egy 2-3 órás várakozás alatt is, úgy át tud fagyni az ember, hogy betegen kezdi az utazását

2. a gépen is hideg van, pláne, ha hosszú távon utazik az ember és alszik. adnak takarót, de akkor sem szerencsés rövidnadrágban küldeni

3. átszállásoknál ha nem busszal visznek a géphez, akkor a kinti mínuszban kell fagyoskodni.

4. bármiféle járatváltozásnál ki tudja hol, mennyit kell várakozni, nem a legnyerőbb a Flip Flop például Kijevben.

Gyorsan eltelt a 2,5 óra. Becsekkoltunk helsinki-i átszállással egyenesen Bangkok-ig. A biztonsági ellenőrzés után beballagtunk a kapukhoz. Egész pofás, európai színvonalú lett a Sky Court.

Utolsó telefonok, mailek csekkolása, aztán beszállás.

Gyorsan eltelt az út, elfogyasztottuk a gépen kapott „Sonkás vagy sajtos?...Sajnos már csak sajtos.” szendvicsünket. Megérkeztünk a szintén hó nélküli Helsinki-be. Az átszállásra kb. 1,5 óránk volt, ami bőven elég. Nem egy óriási a reptér, kényelmes tempóban max 30 perc alatt ott is voltunk a másik kapunál.

A Finn Air oldalán vettem a jegyet, ahol a HEL-BKK útvonalra (és vissza is) le lehetett az ülést foglalni. Odafele a Finn Air vadonatúj Airbus 330-asával mentünk. A gép üléskiosztása 2+4+2. Egy szélső kettest foglaltam be magunknak, ami hibátlan hosszú távon. Nem ül senki melléd, nem kell felkeltened senkit (sem téged), ha mosdóba kell menni.

23.55-kor időben fel is szálltunk, irány Bangkok! Nekünk nagyon pozitív volt a Finn Airrel repülni, a gép remek, a kiszolgálás is rendben. Pozitívum még, hogy minden ülésnél van 220-as csatlakozó, szóval, ha valakinek nem elég a fedélzeti multimédiás rendszer nyújtotta szolgáltatás, vagy dolgozni (?) akar, akkor tud áramot vételezni a kütyűjéhez.

Hamar megtaláltuk a műsorkínálatban a Family Guy-t… :) A gépre szerelt kamerák képeit szintén a kis monitoron lehet nyomon követni.

Korábban is pont ezzel az esti járattal utaztunk, ami nagyon jó időpont. Ugyanis felszállás után megvacsorázik az ember, megnéz egy-két filmet, aztán már alszik is, mert a szervezete erre van beállva. A közel 10 órás útból így sikerült 5-6 órát végigaludni, amit csak a reggeli szakított meg.

14.40-kor menetrend szerint le is szálltunk Bangkok-ban, és ismét beleszagolhattunk az addiktív távolkeleti levegőbe.

De nem sokáig élvezhettük a bangkoki levegőt, mert várt ránk még egy repülés, ugyanis Saigon volt az úti cél. 

Indulás előtt nézegettem sokat a repülőjegyeket. Sajnos a december végi jegyek a legdrágábbak, de mit van mit tenni, ha erre az időszakra tudunk egyszerre ennyi szabadságot kivenni… Saigon-ba közvetlenül repülni nagyon húzós lett volna. Olcsóbb volt Bangkokig repülni, majd ott külön légitársasággal továbbrepülni. A szokásos Air Asia-t néztem először, de aztán a Quatar olcsóbb volt picit a Bangkok – Saigon (hivatalosan Ho Chi Minh) útvonalon.

 

Az esti repülésig hátralévő időt a reptéren töltöttük a gépen megismert Norvégiában élő magyar párral, akik szintén csak később repültek tovább Phuket-re. Állítólag egész jó a reptéren a sushi…

Gondolkoztunk, hogy bemenjünk-e a városba (skytrain-nel csak 30 perc a belváros), de végül maradtunk a reptéren. A többieknek szerencséjük is volt, hogy így döntöttünk, mert a phuket-i gépük indulását jócskán előre hozták, így nem biztos, hogy elérték volna.

Eljött a mi időnk is, felszálltunk a Quatar Saigoni járatára. Meglepően üres volt a nagy Boeing 777-es gépük. Ez a járat Doha-ból jön, leszáll Bangkok-ban és megy tovább Saigon-ba. Anno ezt a járatot is néztem budapesti indulással, de nagyon rossz tranzit ideje volt Doha-ban, meg drágább is volt…

Nagyon dicsérik az 5 csillagos Quatar-t. Megmondom őszintén, semmivel sem volt jobb a szolgáltatása, és a fedélzeti szórakoztató központja, mint a Finn Air-nek.